Tótkomlósi Evangélikus Egyházközség /TEE/ – Evanjelický cirkevný zbor a. v. v Slovenskom Komlóši – evangélikus gyülekezet
Településünk középpontján, méretében és szellemi üzenetében is kimagaslik Tótkomlós város legimpozánsabb épülete az evangélikus templom. A torony nem pusztán a település jelképe, hanem összefoglalja az itt lakók múltját, meghatározza a jelenét és reménység szerint a jövőjét is szimbolizálja, nemcsak az Isten felé fordulók számára, hanem a maradék számára is. A Tótkomlósi Evangélikus Egyházközség /TEE/ – Evanjelický cirkevný zbor a. v. v Slovenskom Komlóši szeretetszolgálatában, szlovák nemzetiségi és népi hagyományaiban, oktató nevelő szolgálatban, de önellátó gazdálkodásban is továbbviszi eleinek példáit, és mindinkább a város, egyben egy újfajta egyházmodell jelképévé válik. Miként valósítható meg mindez a 21. század kihívásai közepette? Talán a megújult honlap tanulmányozásából kiderül, hogy hogyan tudunk erre választ adni 2021-ben a település és a gyülekezet 275 éves jubileumán.
A II. vh. előtti időszakban Tótkomlóson, gazdag evangélikus élet folyt, a gyülekezet a hitéleten túl szervezője volt a civil szférának is, hiszen a lelkészek és a nagyszámú (15 fő) helyben oktató kántortanító aktivitása meghatározó volt minden téren. Az egyházi működés átölelte a gazdasági és kulturális életet is, de jelentős szereplője volt a helyi karitatív, illetve szociális hálónak is. A kommunizmus jelensége egyházi oldalról nehezen értelmezhető, az ebben eltelt közel félévszázad erősen rányomta bélyegét az evangélikus gyülekezet szinte mind területére. Kezdve azzal, hogy a hitéleten túl, mindent betiltott, bezárt, államosított. Az akkori hivatalos gondolkodás szerint hinni a templomban lehetett vagy kellett, így verték szét a hagyományos közösséget…
„Istennek hála, ennek a borzasztó időszaknak vége, és ma már ott tartunk, hogy nemcsak egy templomba zárt gyülekezet vagyunk, hanem olyan közösséggé váltunk, ami része a város vérkeringésének. Az emberek tudják, hogy számíthatnak ránk, és mára elértük, hogy közösségszervezésben, közösségmegtartásban és munkáltatásban is a település megkerülhetetlen tényezőivé váltunk”
– mondja Szpisák Attila igazgató lelkész.
Bár a rendszerváltást követő évtizedekben számos kihívással kellett szembenéznie a településnek és az egyházközségnek is, de a múlt értékeire támaszkodó, ugyanakkor innovatív szemlélet gyümölcsöző változásokat eredményezett. Ennek jele egyrészt a kiépülő intézményrendszer – amely az óvodán, a szeretetházon, a nappali ellátási rendszeren túl kiterjed a mezőgazdasági és állattenyésztési tevékenységre – és a lelkiségi megújulásra is. Utóbbit jelzi az ifjúság folyamatosan növekvő létszáma és a rétegalkalmak megerősödése. Az egyházközség mára elérte, hogy több lábon áll.
Jó földet találtak
Kétszázhetvenöt évvel ezelőtt, 1746-ban alakult meg a Tótkomlósi Evangélikus Egyházközség. Az elődök északról, az Osztrák-magyar Monarchia szlovákok lakta megyéiből származnak, érkeztek – elsősorban Árva megyéből, Nógrádból, Hontból – Békésszentandrásra, ahol katolikusok és evangélikusok rövid ideig együtt éltek. A helyi bárónak nem tetszett, hogy a telepesek nem a munkával, hanem a felekezeti ellentétekből fakadó feszültségekkel vannak elfoglalva, ezért Rudnyánszky József úgy döntött, hogy az evangélikusok máshol telepedjenek le. Elengedte őket Komlóspusztára, ahová csak szlovák evangélikus telepesek mehettek, azaz más felekezet és más nemzetiség nem tarthatott velük. Komlóspuszta akkor meglehetősen kietlen, mocsaras terület volt. 1746. április 24-én, az állatok legelőre hajtásakor, azaz György napján lelkész és tanító vezetésével érkezett meg nyolcvan evangélikus család Tótkomlós leendő földjére.
Az első néhány év nagyon regényes lehetett. Megérkezésük után azon kellett dolgozniuk, hogy olyan életkörülményeket alakítsanak ki, hogy át tudják vészelni a telet. A letelepedés nehézségeit azonban – az adókedvezményeknek is köszönhetően – gyors felvirágzás követte. Erre utal, hogy a kezdetben fából készült kápolna helyére nagyobbat építettek, majd azt is gyorsan „kinőtték”. Ennek oka, hogy a hír, miszerint jó földet találtak, gyorsan eljutott a Felföldre, ahonnan családok érkeztek, hogy új otthonra leljenek. 1793-tól 1795-ig épült mostani, kétezer-ötszáz férőhelyes templom. Ez azt jelenti, hogy a 18. század végén már több mint háromezer fős volt a gyülekezet, illetve a település. Akkor még fordított folyamat volt az asszimiláció. Mivel mindenki szlovák evangélikus volt, ha valaki itt akart letelepedni, akkor megtanult szlovákul, és evangélikus lett.
Meghatározó evangélikus lét és tudat
Az 1800-as évekre az evangélikus egyház határozta meg a tízezres lélekszámot meghaladó Tótkomlós szellemi és kulturális arculatát. Ekkor kerületekre osztották a települést, amit a gyülekezetbe járás indokolt. Bár a templom befogadóképessége nagy, de a hívek nem fértek el, ezért kerületi felosztás szerint jártak az istentiszteletre. Az első kétszáz évben az evangélikusság nemcsak a gyülekezetben élt, hanem lényegében maga alkotta az egész települést. A háromlelkészes gyülekezet végezte Tótkomlós teljes oktatását, azaz csak evangélikus iskolák működtek itt. Tizenöt kántortanítója volt a tizenegy iskolának. A kántortanítók és a lelkészek aktívan részt vettek a város szellemi életében, ők voltak a civil szervezetek vezetőségi tagjai. Így meghatározó volt az evangélikus lét és tudat. Az önfenntartást jelzi, hogy az egyházközségnek százötven hektár földterülete mellett szárazmalma és két olajmalma is volt. Ezeknek a jövedelmei a gyülekezet vagyonát gyarapították, amely ebből finanszírozta a segélyezést is.
Például támogatta a nőegylet szolgálatát, a háború vagy a spanyolnátha idején árvaságra jutottakat. A település és a gyülekezet életében nagy veszteséget jelentettek az 1946–1948-as évek. A lakosságcsere idején háromezer-ötszáz gyülekezeti tag hagyta el a szülővárosát. Helyükre ezerötszáz magyar katolikust telepítettek be. A település arculata ettől kezdve megváltozott: az addigi kis katolikus gyülekezet megerősödött, az evangélikus egyházközség pedig elveszítette azokat a gyülekezeti tagjait, akik addig mindenben aktívak voltak. A következő törést a kommunizmus jelentette, amikor minden intézményétől és földjétől megfosztották a gyülekezetet. Az evangélikus közösség erejét azonban jelezte, hogy ebben az időszakban is közel hatvanfős konfirmandus csoportjai voltak az egyházközségnek.
Felvirágzás, új távlatok
A rendszerváltás után a kárpótlás villantotta fel azt a lehetőséget, hogy a visszakapott vagyoni értékből valami új indulhasson. A presbitérium elhatározta, hogy zöldmezős beruházásként ötvenfős szeretetotthon megépítésével bővíti a szolgálatát. 1994-ben indult a gyülekezet diakóniai szolgálata. Az evangélikusság visszakapta egyik iskolaépületét. Ebben háromcsoportos óvoda tudott elindulni 1992-ben. A gazdálkodás kezdeti lépéseiként a szeretetotthon melletti földön teheneket és disznókat is tartott a közösség. Többen földet adományoztak a gyülekezetnek, ahol meg lehetett termelni az állatoknak való takarmányt, az állatok pedig hozzájárultak a szeretetház élelmezéséhez. A 2007-től tartó időszak újabb intézményhálózati felvirágzást eredményezett. Azt keresték, hogy a meglévő óvodán és a diakónián túl mely területeken tud kiteljesedni a szolgálat. Rájöttek, hogy ha a leendő szolgáltatásokat be tudják vinni a gyülekezet épületeibe, akkor az nagyban segítheti az egyházközség kiadásait. Addig óvodásokkal és idősekkel foglalkoztak, majd ez alapszolgáltatásokkal, valamint szenvedélybetegek nappali ellátásával bővült. Mindezek új perspektívát nyitottak. Ekkoriban kaptak ajándékba néhány bárányt. Rájöttek, hogy a szenvedélybeteg ellátottak számára felajánlott terápiás munka lehetőségével is tudnak segíteni. Elindult az állattenyésztés és növénytermesztés. Utóbbit sikerült úgy megszervezni, hogy az így megtermelt konyhakerti zöldségek nemcsak intézményeikben hasznosultak, hanem a többletet a piacon is értékesítették. Az így keletkezett bevételeket visszaforgatták a gazdaságokba. A minőségi munkára figyelést jelzi, hogy a juhállomány egyben törzstenyészet is, azaz a gyülekezet törzsállatai szigorú szabályoknak megfelelően, adminisztrációval követhetők. Ezáltal a gazdaság az őshonos mezőgazdasági állatfajták megőrzését célzó program tagjává vált, és számos sikert ért el.
Igazi mintagazdaság
Többéves előkészítő munka, üzleti terv kidolgozása előzte meg azt, hogy az egyház zsinatának felhívásához csatlakozva újabb fejlesztésekbe kezdett a gyülekezet. Nem titkolt céllal, hogy néhány éven belül annyi hozamot termelve, hogy a gazdaság a gyülekezeti életben szponzorként is jelen lehet. A kapcsolat azonban nemcsak a fenntartás oldaláról, hanem a lehetőségek szintjén is megjelenik. A gyülekezet az ifjúság számára jövőre pl. juhásztábort is szervez, valamint a szenvedélybeteg terápiában is további lehetőségeket lát. A szintén a gyülekezet tulajdonában álló Mesterségek Házában pedig elindult a szövőműhely, ahol a juhok gyapjából szép szőnyegek születnek. Ezek mind találkozási lehetőségek is, pl. a szövőklub a településről és környékéről érkező harminc tagja számára. Tótkomlóson sétálva az az érzése támad az embernek, mintha az evangélikusság mindenhol jelen lenne. Egy biciklist láthatunk, ruháján a gyülekezet logójával, majd egy fehér autót, oldalán ugyanazzal az emblémával.
Figyelnek a megjelenésre, a gyülekezetnek és szolgálatainak egységes logót készítettünk, amelyekkel felmatricáztuk a munkaruhákat, a járműveinket. A kivonuló házi szolgálat kerékpárokkal, autókkal közlekedik a városban. Nyolcvannyolc alkalmazottal dolgozik jelenleg a gyülekezet, mint fenntartó. Így valóban láthatóvá vált a helyi evangélikusság. Mit szólnak ehhez a fajta jelenléthez a település lakói? „A tótkomlósiak látják, hogy az evangélikus intézmények minőséget képviselnek, és figyelnek az emberekre. Másrészt az ellátottak rájöttek, hogy az egyház számos területen eljut az emberekhez, nemcsak ünnepnap, hanem a hétköznapokban is jelen van, és segít.” – Szpisák Attila. Az iskolás gyermekek szállításába is besegítenek, valamint számos civil szervezet működéséhez adnak közreműködő segítséget.
Nyüzsgő gyülekezeti élet
A tótkomlósi evangélikusság példája mutatja, hogy gyülekezetként lehet, és talán kell is több lábon állni, a település életében aktívan és segítően jelen lenni ahhoz, hogy megtaláljuk az evangélium hirdetésének és a gyülekezet szellemi és anyagi erősödésének útját. Mindehhez nemcsak profizmusra törekszünk, nemcsak a pályázatokat figyeljük, de a szolgáltatásainkat is áthatja a keresztény szellemiség.
Látjuk, a 21. század kihívása a tradicionális gyülekezetek szétesésének kora. A vasárnapi főistentisztelet közössége csökkenőben van, addig szombaton közel harmincfős ifjúság gyűlik össze, valamint családi istentiszteletek látogatottsága gyakran meghaladja a százötven főt.
„A gyermekeknek nemcsak rengeteg programot szervezünk, de általuk olyan családokat is elérünk, amelyek korábban közönyösek voltak a gyülekezet iránt. Ezekkel a missziós lehetőségekkel igyekszünk élni, vagyis az újfajta gyülekezeti életre nem csak a gazdaság oldaláról próbálunk berendezkedni. Ezért vannak rétegalkalmaink is, mint a baba-mama kör, a férfiközösség órája, bibliaórák, munkatársi bibliaórák. Ezek nyüzsgő gyülekezeti életet eredményeznek. Abban bízunk, hogy a hagyományos gyülekezeti formák felbomlását követően ezek az alkalmaink lehetőséget teremtenek arra, hogy missziói közösségként tudjunk majd működni.”
- Szpisák Attila
Kérjük, keresse alkalmainkat a honlapunkon keresztül is!